Gyermekeim a kádban pancsikoltak, közben én azon töprengtem van-e még valami esztétikus számomra ebben a világban?Persze, persze a kádban pancsoló gyerekeken kívűl?
Nem általában, hanem konkrétan , számomra.
Megvan -e még bennem a képesség , hogy a sok salak és szenny mellett lássam az esztétikumot?
Vagy végleg elveszett?
Ideje lenne utolérni magamat.Csak, bizony olyan sebesen száguldok, hogy a lelkem kicsit hátramard mindig.De a piros lámpánál utolér.Az elsőbbségadás kötelező táblánál biztosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése