Ábel színes papírokat szeretett volna, hogy origamizzunk.
Én is szerettem volna a színes papírokat.
Ám a papírbolt négykor bezárt, és mi fél ötkor értünk oda.
Erősen leppityedt csemetém szája, erősen, és jöttek a krokodilkönnyek: Anya,megígérted!!!!
Na jó, lemegyünk a belvárosi üzletházba mert az nyitva van, és lesz papír, ha megígértem.
Épp átértünk az úton mikor Ábel felkiált:
Anya milyen gyönyörű, csodaszép gyertyák!Mi ez???Elvehetek egy gyertyát innen.???
Nem, innen nem vehetsz el.De holnap hozhatsz te is egyet ide.
Miért???Nekem most kell gyertya.
Mert ez egy halott fiúnak hozták ide az emberek.
Meghalt tényleg?
Meg.
Miért?
Azt én is szeretném tudni.Mert egy másik fiú leszúrta.Nem, ezt nem mondom, mert minek.De elfordulok,hogy ne lássa a könnyeket a szememben.
Aztán vettünk színes papírt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése