kedves naplóm..
még soha nem jártam így ünnep előtt....
..bár az ajándékokat megvettem, és gondosan becsomagoltam, a lakás elég tiszta, az is mondhatom kis igazítás és tényleg tiszta lesz, mégsem költözött a szívembe sem meghittség, sem béke...odabent mintha egy nagy szürke esőfelhő gomolyogna..
igen, tudom,belül vannak a fellegek, nem csak kívül, hogy mindaz amit érzek odafent dől el a fejemben ,és ugy érzem el is telt már az ünnep, és inkább lebontani szeretném a díszítést mint feltenni..olyan nemzeti felő ez, mintha a sok fény zavarná a szememet, és amerre nézek egyre jobban kilóg a bélés a selyemdobozokból, mintha szenvedés megsokszorozódott volna , látom az emberek szemében, és nem akarom érteni azt , hogy miért látom.Lehet , hogy eddig is ott volt, vagy bennem lévő űr késztet arra hogy lássam.Mindenesetre sokkal nehezebben viselem el a csillogást és a műfényt, nehezebbnen hiszem el, hogy ennyi fölösleges csecsebecse között hol a helye igazából a megváltónak.Soha nem vártam ennyire , hogy az üresség helyett öröm, a felhők helyett puha hótakaró, a rohanás helyett csendesség jöjjön, és érzések összevisszasága helyett ragyogó téli verőfény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése