Senkiföldje ismét!

SENKIFÖLDJE,..ámbár ez a plakáton látszik.:)

Sárkányokról mint olyan

Mostanában mindent a sárkányokról!
Vagy inkább küldjétek a sárkányokat veszprém egén át..:)
..hát két sárkányos sztorit is befogtunk az őszi viharos égen.
Az egyiknek Tűzkönny a címe.http://www.libri.hu/konyv/tuzkonny.htmlItt olvashattok róla, mi találomra szúrtuk ki a könyvesboltban a hat éves oltás jutalmaként.Múlkoriban bevásároltatta velem az Eragont, amit aztán nem bírtunk végigolvasni, vagy azért mert nem jó, vagy azért mert korai volt még.Kicsit árnyaltabban fogalmazva nekem nem tetszett,neki pedig nem volt való.Ám ez a Tűzkönny nagyon nagyon kedves és igazán kisiskolásnak való történet, tele humorral, és sárkányokkal.Igazi öröm volt végigolvasni.

A másik könyv, a Sárkány a lépcsőházban, Nádori Lídia könyve ezt a könyvtárban markoltam fel, mert a címében szerepelt a sárkány.http://www.pagony.hu/lookinside.php?id=14261
Nem tudom, hogy jó ötlet volt -e...
A gyerekeknek tetszett, igazából én érztem úgy hogy a meséinkben el kell szállni, felhőpamlagra ráheverni, és nevetni.Sírni én nem mesék birodalmába járok.Azt megtehetem ha körülnézek alaposabban a valóságunkban.Ettől függetlenül a valóság igenis adptálható mesehangra, és mesébe pedig álomszerűen csepeg, szűrödik be külvilág.Ettől a könyvtől én nagyon elszomorodtam.

Őszi gondolatok

Akárhogy is , de újra és újra feltevődik bennem a kérdés: hogyan tovább?
Azaz: milyen irányba terelgessem életem?
Maradjon ez az irány?
Pontosítok, van két nagyobbacska gyerekem, akikkel lehet pörögni, zenéket hallgatni, sámánnak öltözni, és táncolni Vhk-ra, lehet velük kézműveskedni, és edzésre járunk, meg beszélgetünk.
..mesélek nekik, Áfonyáról és Rekettyéről, Erdélyről, az öregekről, elmesélem a jó sztorikat, régebbről, a dalokat amiket valakitől hallottam, B.-tól például, mert neki mindenre volt egy dalszövege, ezt is elmesélem...és ez jó is.
Aztán , szabad is vagyok, nagyon szabad, ahhoz képest ami eddig volt, van szabadidőm, és új cd lejátszóm az autóban amit néha összetörök.az autót , mármint, értitek.
Sokféle zenét hallagtok és vezetek, nézem minden reggel hogy lesz a nyárból ősz, és hogyan költözik a szívembe kis hideg, a nyári melegek helyére.
Elsiratom azokat a szerelmeket amiket eddig nem sirattam el, mert nem értem rá pont, most meg itt ez sok szabad óra, hej, de jó.
Esténként tornázom, nappal meg van hogy potyog a könnyem mert nekem nehéz szakmám van , nagy arc kell hozzá, és karizom. ..és nekem egyikből sem jutott elég.
Ezt mindazért írom mert Ncs. nek eszébe jutott hogy mi lenne a szülnék még egy gyereket.Ezzel a kérdéssel én is foglalkoztam , és régebben sem jutottam vele sehova,abból is látszik bizony, eddig nem szültem.
Akartam, csak elfogyott a lendület a kanyarban, viszont tartok tőle hogy most az idő fogy el...és elrohan az élet a nagy rohanásban..
Ebben a bejegyzésben nem feltétlenül jutok majd a pontból b pontba, nem is akarok, és nem is kételkedem abban , vágyom még arra, ami tulajdonképpen a legcsodáltosabb dolog a világon, de valamiért úgy érzem belülről hajt valami féktelen vágy,hogy átéljem. megnézzem, megküzdjek és végül megnyugodjak.
..talán , hogy én magam váljak felnőtté.Ami szemlátomást nem is olyan könnyű dolog.

Alkotunk, és dokumentálunk

Ebből is látszik cseppet sem tétlenkedtünk az ősz napfényes heteiben.Alkottunk, és Ábel szorgalmasan dokumentált.Ezek bizony az ő képei.Emellett sok minden más is elkészült, amiről a fotós palánta bizony , lemaradt...

Őszi érzés

Hát, itt az ősz...nincs halogatás.Eszembe is jutott ez a vers amellyel szavalóversenyen indultam elsőben..persze nem nyertem, de milyen jó, ha bevillan egy két sor, és egy kép, ahogy őszi avarban gázolok anyámmal, és mondom, mondom neki a verset, ő pedig merengve , azt mondja , az egy dolog , hogy tudom a verset, de , és felemel egy levelet, érzed ennek a lapinak az illatát, úgy mondd el , hogy más is érezze, ezt az őszi illatot,majd elhajítja a levelet. Úgy mondom...ha akkor nem is, nektek most, orromban az őszi levek illata.


Kányádi Sándor :Madármarasztaló

Nyári-kék
őszi ég
nézi a
tó vizét:
tó vize
őrzi még
nyári nap
melegét.
Őszi ég,
nyári nap
színarany
sugarak,
ugye még
nem hagy itt,
ugye még
melegít
éltető
sugarad.
És veled
itt marad
bár egy-két
hetet még,
ha lehet,
halogat.
Őszi ég
messzi kék
útjait
keresőn,
messzi kék
messziség
hangjait
figyelőn,
ugye még
itt marad
te sok szép
madarad.

Csecsebecse

Ilyenkor mindig mélyreszántó gondolatokat szoktam közreadni, ha öregszem egy évet, rögvest úgy is érzem bizonyítanom kell, bölcsebb is lettem, és bizonyára így is van.
Anélkül is így van , hogy bizonygatnám...
Ebben az évebn elhatároztam , hogy megelpem magam, valami csecsebecsével.

Konkrétan azzal a ténnyel , hogy nem fogok szenvedni a szülinapon, nem sajnálom magam, és nem nézek tükörbe egyszer sem, a ráncok számlálása végett.

Sőt mivel új évtizedbe léptem, újrakezdtem a számolást,1, 2, 3...A 29 nyomasztó volt, a harminc kész katasztrófa, bánatomban még egy jó arcüreggyulladást is produkáltam.

Elővettem a két évvel ezelőtti kívánság listámat, és megnéztem. Hiszen szinte minden teljesült!

Nézzük csak:
Voltam a Nemzeti Múzeumban, kétszer is.
Van kenyérpirítóm, a fogam pedig csúcsjól működik, nagyon élvezem hogy van.
Voltam mulatni a cimboráimmal, és olyan volt amilyennek álmodtam.
Sétáltam Budapesten egyes egyedül több mint egy órát, és hazavágytam.
Nem lettem fiatalabb de minden kívánság nem teljesülhet.

Nézzük csak az újabb kívánságokat:

Kicsi következetesebb életvitel, kicsit kevesebb elkésős reggel:)
Életmód beli váltás, több mozgás, kevesebb édesség.
Valami spirituális irány, megújulás...olvasás, könyvek, könyvek, könyvek!

semmi kapuja előtt

"Akár egy halom hasított fa,

hever egymáson a világ,

szorítja, nyomja, összefogja

egyik dolog a másikát

s így mindenik determinált.

Csak ami nincs, annak van bokra

csak ami lesz, az a virág,

ami van, széthull darabokra."



Többször nekifutottam ennek a versnek.
Ezt írtam az érttségis képekre.
Amin matrózblúzban mosolygok kajánul, és negyvenkilósan.
Hát akkor nem dörgölődzött hozzám sem sült lapocka, igaz szívemhez sem kisgyerek.

...olvastam a szavakat, és azt gondoltam ,ha majd felnövök, megértem...
mert biztosan nem az értelmemmel van gond, hanem kevés még a tapasztalatom.

aztán elengedtem...hadd kavarogjon.
az életem izgalmas utcái olyan szabadon , és egyenesen hívogattak.
különben is kit érdekelnek a versek?


Érdekes élményben volt részem mostanában.
Régen olyan könnyű volt meglátom Istent egy bodros felhőben, az utolsó napsugarakban , a vonatablakon folydogáló cseppekben.
az erekben és a folyókban, órákig tartó mámorban, vagy annak a szemében, akiében éppen kerestem.
a világmindenség harmóniája egy hűvös folt volt a tenyermben.
házak nőttek megannyi ablakkal ajtóval egy sóhajtásból, és felhőkarcolók egy könnycseppből
a tenyerembe vettem a szívem és néztem fázik-e:
nem fázott.
a mélységek tetjén csodás tarjoshullámok vittek fel, a legmagasabb csúcsokig, és ereszkedtem újra lejebb,lejebb.vissza.
de nem fázott az istendta szívem.

aztán elsimult a tenger.se hullám, se zátony, csak fodrok.
hol van bennem az vágy hogy megismerjem, megérintsem , felmelegítsem?
mintha a hétköznapjaim örömeiben jobban fázna, többször vacogna.
hát a tenyeremre tettem és megkérdeztem tőle, boldog vagy -e szívem?
igen az vagyok, suttogta csak nagyon nagyon fázom.
hiszen meleg van itt benn, nem? várjál, csak,aludj csak.

elmentem pénteken vhk koncertre.
egy darabig álltam egyik lábamról a másikra és hagytam hadd taszigáljon a tömeg.
nézelődtem és próbáltam kapaszkodni.egy fára leltem ott, sima kérgű , kicsi fára.ahogy rátettem a kezem, éezetem hogy valami távoli csendes morajlással beszélni kezedenek az ujjaim a fával.
mindegyik determinált, detrminált , detrminált.szorítja nyomja, érted,érzed?
31 évem leltárjában kész ember szerepel, azzá váltam akivé válni akartam, nem lesz belőlem többé az akinek magam álmodtam, ez vagyok.ilyen.ebből nincs kiút.
detrminált.
csak ami nincs annak van bokra.ami lehetett volna, ugye,szertefoszlott, ebből nincs visszaút, ugye?
megszakad a szíved , Ápridinka, gondoltam.meg is érdemlem, különben meg ha akar , szakadjon csak, az a dolga, összefércelem jó lesz az még nekem, holnapra elteszem.
és éreztem ,hogy lassan levelek nőnek az ujjaim helyén , fává válok, ágakká lesznek a hajszálaim, és élet sarjad belőlem.élet ami megmelegíti, átjárja, kinyitja a szívem.
itt vagyo, élek...semmi más nem számít, csak ennyi:

"Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból” (1 Kor 13, 1-3)

Hajnaltájt a körúton sétáltam.
Addigra elmúlt szívemben a vihar.A gyerekek otthon pihegnek, a felhők jönnek mennek, haléktalanok alszanak mámoros álmok közt hánykolódva.
Leültem egy koszos kapu aljába kinyújtottam a lábam, és vidáman nézetem a lepisilt járdát.
Aki kopogtat, annak a Semmi Kapui is kinyittatnak.Egy éjszakára mindenképpen.