Rés a az idő lepedőjén

A kórházból hazatérvén kincső elő kérdése, amit ma reggel jó kedvvel kelve feltett:
-Megvannak az ARANYOK?
-Megvannak, nyugi.
-Akkor nézzük meg őket!
Ha a ded az aranyokat akarja akkor már javul az állapota.
Az ARANYOK egy dobozban vannak, rózsaszín szalagos dobozban, és valóban azok, aranyékszerek.
CSecsebecsék.Aranyfülbevalók, éretsségire kapott karperec, a dédipapa aranyórája, nagymamám nyaklánca aranyszívvel, rózsaszín köves gyűrű, és Kincső keresztelői ajándékai.
Ezeket minden nap átnézi, és megbeszéljük melyik kié, vagy kié volt.
Ma fura kérdéssel állt elő.
-Fénykép van?
-Miről?
-Dédimamáról.
-Van.
Elővettem a képeket , és kiválasztottunk egy kisebb képet dédimamáról, dédipapáról.
Aztán kiléptem pisilni, otthagyva az aranyokat és a fényképeket.
Fél perc múlva hallom , hogy Kincső csevegő hangnemben :
-Tili mama, figyelj megvannak az Aranyok.Nézd a a szív alakú lánc, látod.Nem veszett el!
Tibi papa, itt az órád!Örülsz? Nem ketyeg de elvisszük óráshoz.Jó lesz.????


Odabent ül felpolcolt lábbal és a morzsányi fekete fehér képre rakja az órát.

Magamban folyatom a csevelyt....

Mama, nem adom el Ratosnyát , jó?

És látod vigyázunk az aranyokra is.

Örülsz?

Én örülök.

Túl

Hazajöttünk a kórházból.
Nehéz volt.
Nehéz lesz.
De túl leszünk rajata.
Ezen is.

Szakvizsga

Leszakvizsgáztam!


..és ezentúl ,bizony, megint fogok írni.

Bár elég jól belejöttem a net-nélküli életbe, elárulom , hogy mások blogjait sem olvasgattam.

Hanem tanultam!(muhaha, ezt ugye senki nem hiszi el)

Most minjárt jöhetne a vizsga utáni depresszió, jöhetne, de holnap műtik Kincsőt, ezért azt hiszem mind el leszünk foglalva.

Úgyhogy megint nem fogok írni.

Angol

A lakóparkba költözött egy angol család.
Meg egy német család.
Ábel rájött nem minden gyerek beszél magyarul.
Ez nagy felfedezés ám négyévesen.
Én emlékeim szerint az oviban döbbentem rá, mikor a csoport nagy része nem beszélt magyarul.
Engem ez picit sem frusztrált, azokkal barátkoztam akik beszéltek.
Ebből is látszik , hogy nem szeretek a problémás kérdésekkel vacakolni, mindig a könyebb út...
Később persze megtanultam románul, és nagy hasznát veszem vettem fogom venni, stb.
A szüleim járattak angolra ovis koromtól fogva, azaz egy speciális oviba jártam ahol angolul is tanultunk.Szerintem nem sokat ért.Később a suliban a többiek egy hónap alatt behozták az előnyömet.Ezért én nem gondoltam hogy nyelvórákra fecölöm az időnket és pénzünket, majd az iskolában! Ám most meginogtam...
Ábel folyamatosan angolozni akar, hogy beszélhessen az angol kisfiúval.
Naponta séta közben kis angol dalokkal szórakoztatom.sajnos sokat nem tudok, azaz kettőt tudok :)
Szerintetek ez az érdeklődés pártolandó, vagy halasztandó?

Folyamatosan

Elolvastam mostanában, a okosan nevelni tudni kell könyvet, és próbáltam igazodni a leírtakhoz.
Mert folyamatosan vannak gondjaim a hímnemű csemetémmel, most pl az hogy verekszik.
Nem a játszótéren, és nem a tesójával.
Hanem velem.
Ha a szép szó nem használ és felemelm a hangom, hogy most márpedig !akkor persze megcsinálja de amit elfordulok sutty, odacsap.
Eddig nem volt szokása, bár mint kiderült ő nem igazán galamblekű.
Ilyenkor mi a teendő?
Tegyek úgy mintha nem történt volna meg, mint pisikaki esetekben, vagy ez annál komolyabb ? Büntessem?
Eleinte nem tulajdonítottam neki jelentőséget, normális ha valaki dühös mert ne az történik amit ő akar.Visztont mostanába kommunkálciós szinten is megjelenik ez:"anyu ezt azért kaptad mert...."
Tegnap elmagyaráztam neki hogy választhat a verekedős kisfiúk országa és a nem verekedős kisfiúk országa között.Az egyikben mindenért csihipuhi van, a másikban meg tudják beszélni a dolgokat és meg tudnak egyezni.Megbeszéltük hogy ha minden támadásra támadással válaszolunk akkor egész álló nap csak verekednénk.
Azt hiszem a szentbeszéd nem hatott igazán, ma is volt egy hasonló helyzet.
Aminek Ncs is szemtanúja lett.És ő sem galamblekű.Nagyon megbüntette és megszidta Ábelt.
Én pedig tudomására adtam , hogy ha még egyszer előfordul nem töltjük együtt a délutánt minden nap hanem Ncs hozza el majd az oviból öt után ha végez a munkával.
Ettől nagyon bepánikolt nem győzött elnézést kérni.
Kérdem én minden fiús anyuka eljut ide, vagy végérvényesen elrontottunk valamit amit már nem lehet helyrehozni? Tudom, hogy Ábel fiú, és nagyon autoriter természet, nincs olyan hogy valmi ne úgy történjen ahogy neki tetszik,nem meglepő Ncs is ilyen pasi, és nagyon pörgös élénk, mozgékony.Ami nem baj , örvendünk neki ebből sok előnye származhat később, ha megtanulja hogy mások véleményét is figyelembe kell venni.
Viszont a beszéljük meg, és szelíden szépen gondoljuk át módszerek nála nem hatékonyak-oda vezetnek hogy elszalad vele a ló ha csökken a szigor.Azaz ide veztnek.
Nyilván ütni verni sem akarjuk, de mi az a fegyelmezési módszer ami hatékony és nem túl agresszív?

:)

Félelmet nem ismerő ripoterünk behatolt a fenevadak barlangjába!!

Ime a világotmegvető szemlélődés, amellyel fittyet hány a veszélyre!

..és persze az elmaradhatalan baseball sapka....

Kicsit szomorkás

Pedig ma van április elseje.
Nem történt semmi rossz.
A nap szépen ragyogott.
Megkaptam a minisztértiumból a szakvizsga időpontokat, tehát elfogadták sok kör után a jelentkezésemet.
Voltunk a játszótéren.
Anyunál.
Meglátogatott a barátnőm,akit hónapok óta nem láttam.
Csütörtök nekem nem is munkanap.
És mégis szomorkás.
Akkor mi a fene van?
A hónap 28-adik napja????

..de mint tudjuk csak a tankönyvek menstruálnak 28 napontként...