Egy újabb betegség margójára...

Jól lebetegedtem.
Ebből elég vacak az , hogy rosszul érzem magam, de az még vacakabb, hogy semmire nincs energiám.A gyerekekre sem.Olyan, jaj, teljen már gyorsabban az idő szindróma, mikor fekszenek már le? Utálom magamat ilyenkor, sajnos.
Ha nem veszek be semmit, akkor negyven fokos lázam van, ha beveszek valamit akkor harmincnyolc. Tegnap ők is betegek voltak, főleg Ábel dőlt ki, egész nap együtt feküdtünk, de ma ők már pörögtek volna, csak én nem bírtam.Olyan vacak érzés, hogy tegnap egész nap apával volt, ma mamával játszott, anyai mivoltomban nem sokat tudtam hozzászólni...

Ügyintéz

Tulajdonképp, egy kellemes élmény ért a minap, ügyintézés közben.
Utálom az ügyintézést, és az érzésem, az ügyintézés is utál engem.
Ez abból is leszűrhető , hogy december másodikával megszűnt a GyED-em, tehát kellett volna igényelnem a GYES-t.Ehhez képest január huszonakárhányadika van, nem mintha baj lenne,hogy telik a tél, de az mondjuk baj, hogy se pénz se posztó.Kezdtem egyre inkább érezni érik a helyzet,mert Csabi minden nap megkérdezi, voltam-e már a MÁK-ban??Ja, nem.Hovatovább, puszta óvatosságból,a családi viszályok elkerülése végett, délutánonként kapásból ezzel indítottam a beszélgetést:Kedvesem jó napod volt?IGEN??Ma sem voltam a Mák-ban, de holnap elmegyek, jó?Persze, naná, viccelsz, persze hogy elmegyek!Elintézem , ja!Csakhát kéne az az igazolás, az OEp-ből, előbb oda megyek el.Holnap, beugrom.Esetleg holnapután.Kiskedden.
Ezek után az uram, aki tud vezetni, pontos, és megbízható megunja ezeket a párbeszédeket, feldob egy másik témát,majd megszerzi az igazolást másnapra.Anélkül, hogy bemnene az Oep-be.
De a MÁK-ot nem úszom meg , szorul a hurok , oda én megyek.Kínnal keservvel, két gyerekkel, naná, ügyintézni csak úgy indul neki az ember.Ha viszi a pereputtyot is.Sütit, szotyit, a majmot, meg innivalót.Ja és a szükséges papírokat is begyömöszölöm a cumisüvegek és a muffinok közé a táskámba.
A Mák-ban széles mosollyal fogadnak, hogy anyuka, van egy játszószobánk a gyerekek számára, amíg ön ügyintéz nyugodtan menjenek be, babakocsival, nem baj ha koszos, majd kitakarítunk,a sorszámot onnan is látni.A gyerekek örülnek az új játékoknak, pisilünk, kajálnak, és tíz perc múlva sorra is kerülünk.Az ablaknál mosolygós néni fogad, átnézi a papírokat, két perc alatt végzek.
Jhuhé!!!
Másnap Ábel azzal kezd, anya, megyünk ma is játszóházba.???Hehe.Persze.Mert szeretek ügyet intzni. Komolyan.

Elmegyek a gyerekekért

Felugrom anyuhoz a gyerekekért!
Kocsival.Ha már van...
Ehhez nem árt tudni anyu, öt percre lakik tőlünk.Ez két gyerekkel, babakocsival tíz perc odafele, mert felfele kell menni , de lefele tényleg öt.Mivel ugyannank az utcának a tetején lakik aminek mi az alján.Nyilván...ennek sok előnye van, és sok hátránya , de erre máskor fogok kitérni..
Most még ott topogok az ajtóban, de csak pár másodpercig, mert sok a dolgom.Először is le kell mennem a tárolóba, ahová Csabi elhelyezte a gyereküléseket.Ezután a két dögnehéz gyerekülést kivonszolom a parkolóba, és becsatolom a suzukiba.Ez remek feladat, kikapcsol és elbűvöl, megáll a törpész és körülnéz.Kb tíz perc alatt sikerül is teljesíteni, majd bepattanok az autóba, átgázolok a szegélyen, és fel a hegyre.Anyunál felöltöztetem a pöttömöket,de vigyed fiam a palacsintát is, dobozban, a majmot itt ne hagyjátok,sál, sapka kesztyű.Kivonszolom a gyerekeket, a majmot, a palacsintát, és a babakocsit, amivel anyu felhozta Kincsőt.Becsatolok mindenkit gondosan a helyére, összecsukom a babakocsit, elhelyezem a csomagtartóban, a palacsintát a székek alá dugom, a majmot és az apróbb tárgyakat szétszórom egyenletesen a földön.Beülök ,az ablak párás , amíg bementem ráfagyott valami genya.Lekaparom.Hazavezetek.Amíg kiveszem Kincsőt, Ábel a volán mögé mászik tekergeti a kormányt, indexel, és kiengedi a kéziféket.Az autó előre gurul kicsit.Ordítok.Közben alattomosan letekeri az ablakot.Kincső is ordít,mert letettem a földre , hogy visszatekerjem az ablakot, és behúzzam a kéziféket.Nincs központi zár az összes ajtót be kell zárni, ebből kettőt csak kulccsal lehet, Ábel a parkolóban rohangászik lengetve Kincső sálját, Kincső ordít:Sállammmmm!!!!Végre elhagyjuk az autót, felszerelem a sálat Kincsőre,Ábel mellémszegődik bevonszolom őket a lakásba.Az ájulás környékez.Majom????Jaj, az lent maradt, meg a palacsinta. A babakocsit meg direkt hagytam lent.Apaaaa, légyszi, hozd be a majmot, a palacsintát, és a babakocsit is.Köhm.
Közben eltelt háromnegyed óra.
Néha annyira szőkenő vagyok!!!!!

Filmek, tévénézés, miegyéb

Megnéztük pasimmal Az őszi bál (Sügsball) című észt filmet, kettesben romantikusan.No ennek az a volt az aprópója, hogy a legjobb barátnőm most Észtországban él, és tőle kaptuk, hadd szokjuk az ottani klímát.
Mostmár biztosan tudom, Magyarország a világ legjobb helye, remek itt a közhangulat, a pasik nagyon udvariasak, az emberek közlékenyek, és elragadóak, egyszóval csúcs itt élni!!!Legalábbis a film által bemutatott észt depihez képest mindenképp, egyszóval öröm ilyen filmeket nézni mert az ember ilyenkor jön rá, másoknak sokkal szarabb.Tehát:nekem jó!Aztóta úgy mászkálok Veszprémben mint kiskakas a szemétdombon.
Nos, félre a a gúnyt, tényleg szeretek itt élni.
Nulla elvágyódás.Ez van.
Dee.. eltértem a tárgytól, még mielőtt elérzékenyülnék, íme a pasim rövid médiatündkölése,amiről ismét lemaradtam , tekintve hogy nincs tévénk.
Még szerencse , hogy a neten minden megtalálható http://www.rtlhirek.hu/video/40600

Figyelem, fegyelem, türelem????

Na ez az a három dolog aminek leginkább híjján vagyunk.Mostanában.
Én azért mindig szerettem volna hosszú szőke hajat, pölö ,de ennek így utólag már csekély az esélye.Persze, beálltam én a türelem sorba is anno, mikor osztották a tulajdonságokat.De szerintem nem bírtam kivárni a sort.Hehe.
Pénteken elmenten a Oep-be kérni egy igazolást a Gyed-em megszűnéséről, mert kérték a Gyes-igényléshez húztam is sorszámot, majd megszámoltam , hogy 97 vagyok, a hívótáblán pedig a 81 gombnál tartunk.
Na ne má!Fordultam is ki legott, hogy visszajövök, egy másik nap, egy másik hónapban, egy másik évben.Jaj! Eztán elindultam a patikába, és láttam hogy előttem vannak vagy tizen.Itt azért vártam úgy tíz percet, ámde láttam, hogy tíz perc alatt még mindig ugyanazt a nénit szolgálják ki, ezért innen is tovább álltam.
Ezek után érthetelen miért kapok mindig dührohamot, ha Ábel első próbálkozás után kijelenti:Nem akarom egyedül felvenni többet a kabátomat, mert úgysem sikerül!

Kétely

-...és akkor nagyon elkezdett fújni a szél.Péter és a többi tanítvány megrémültek, hogy felborul a hajó.De látta ezt Jézus a partról és megindult feléjük a vizen, lépkedett a vizen.
-A vizen járt?
-A vizen, bizony.
-Aha....Akkor bizos be volt épp fagyva a tenger!

Hát igen, a modern ember kételkedik.
A csoda-élménynek még éri kell..úgylátszik.
Ehhez fel kell nőni, azt hiszem.

Megint baleset

Tényszerűen nézve:Ábel véletlenül megcsapta mama szemét.
Bottal.
Mamaát be kellett vinni a kórházba, ahol kedvesen körülrajongták, bekötözték, és ellátták antibiotikummal, meg haszonos tanácsokkal.Csak a kötőhártyája sérült meg azért vérzett annyira, szerencsére, de piszokul fáj neki.
Mert a szem az tud fájni.
Nagyon megviselt az eset, mert egyrészt ugye az anyukám.Dőlt a szeméből a vér.Másrészt Ábel követte el a bűnt, még ha akaratlanul is, de mi a francot keresett a kezében a bot?Persze ,anyu engedte meg hogy behozza a lakásba.
Amúgy is most kezd igazán nehéz lenni, a munka meg itthon egyveleg, teljesen nagy a zavar, bennem.