A torokgyulladás remekül van.
Szerintem jól érzi magát nálam, köszöni, marad.
Lassan megszokjuk egymást, mint zsák a foltját.
Furcsa és szerencsés , hogy egyik gyermekünk sem tett szert rá, és remélem nem is fog.Elég vicces mikor apa és anya betegen fetreng, nnaaa azért ez enyhe túlzás, és a gyerkőcőknek kellene áponiuk.Majd ötven év múlva, abban kiegyeznék a sorssal.
Ábel szerint a kamillatea mindent gyógyít, csodaszer, hiába utálod anya, a Kisvakond azzal gyógyította meg az egeret.Ennek mindenesetre utananézek a szakirodalomban.
Hétvégén lent voltunk a Balatonon , korcsolyázni!!!Annyira tuti!
De a torkgyulladásnak tuti nem tett jót...Nem baj , mindig hatalmas esztétikai élmény számomra látni a hatalmas jeget, a tükörsima, selymes felszínt ,amely alatt halak haladnak a mélyben...és ez nem csak szóvirág, hanem tényleg!"Ez igazi!!!" kiabálta Kincső mikor meglátta a halakat.Nomeg ott járkálni , ahol nyáron esetleg vizibiciglizik az ember!
2009. január 12., hétfő
2009. január 10., szombat
2009. január 9., péntek
Nehéz...
Bizony, mostanában minden bejegyzés erről fog szólni.
Nekik is nehéz.Nekem is nehéz nélkülük.
Pedig simán ment, nem voltak eget rengető hisztik, majd lesznek, majd lesznek, éjjeli tivornyák, naaa azért tegnap egy kis ordítás előfordult...De látszólag semmi vész.Mostmár, hogy van autóm amint végzek hazajövök és hamar haza is érek nem kell plusz két óra az oda meg visszaútra, ugyhogy első héten még könnyű volt tartani a négy órát.Anyu is lelkesen segített, csak a délutános műszak a nehezebb, mert akkor lényegesen többen vannak a rendelésen, és másnap reggel meg megint menni kell.De most két nap pihi, torokgyulladás kúra, alvás, babölelgetés, és szeret-raktárak feltöltése következik!..És Apa harmincadik szülinapja!!!!
Nekik is nehéz.Nekem is nehéz nélkülük.
Pedig simán ment, nem voltak eget rengető hisztik, majd lesznek, majd lesznek, éjjeli tivornyák, naaa azért tegnap egy kis ordítás előfordult...De látszólag semmi vész.Mostmár, hogy van autóm amint végzek hazajövök és hamar haza is érek nem kell plusz két óra az oda meg visszaútra, ugyhogy első héten még könnyű volt tartani a négy órát.Anyu is lelkesen segített, csak a délutános műszak a nehezebb, mert akkor lényegesen többen vannak a rendelésen, és másnap reggel meg megint menni kell.De most két nap pihi, torokgyulladás kúra, alvás, babölelgetés, és szeret-raktárak feltöltése következik!..És Apa harmincadik szülinapja!!!!
2009. január 8., csütörtök
Torokgyulladás, meló
Persze, hogy elkaptam a torkgyulladást.
Nagyon rég nem voltam beteg.
Elszoktam ettől az érzéstől.
Nagyon rég nem dolgoztam.
Ettől az érzéstől is elszoktam.
A hajnalban kelésről nem is beszélve...
De...semmi nem változott.Én sem változtam.
Vagy mégis?
Nagyon rég nem voltam beteg.
Elszoktam ettől az érzéstől.
Nagyon rég nem dolgoztam.
Ettől az érzéstől is elszoktam.
A hajnalban kelésről nem is beszélve...
De...semmi nem változott.Én sem változtam.
Vagy mégis?
2009. január 6., kedd
Oltás
Ma megkaptuk a prevenal védőoltást, azaz Kincső kapta meg , én csak jelen voltam mint kísérő, én szurifóbiás vagyok.Nem akkor leszek rosszul , ha tűt látok, hanem mikor belémdöfik.Úgy látszik Kincső is, mert szimplán lehányt, minden előzmény és utózmány nélkül, csak úgy idegességében.
Megállapítottam egy két dolgot.
1.Az orvosi váróban kör alakú plafonablak van, ami a paneldzsungelre néz.
Odafent egy darabka egérszürke égbolt.
Van benne valami reménytelen.A szökés elszúrt lehetősége.
2.A lányom elkezdett egész mondatokat mondani az élmény hatására.Pl a váróban emígyen szólott:anya, itt,maci sok van.
Vagy:A tükörben, én látom.(magamat)
3.Ha orvoshoz viszem mindig kiderül , hogy az én gyerekeim oltári maszatosak.Tikos kakaófolt a bodyn, kis hányás a pulcsin, az egyhangúság megtörése végett.
Ja és az én autómmal mentünk, kamikázé bárány a jégen.Nincsen még téli gumi a kocsin.Kéne rá.
Akkor vettem észre , hogy nincs lámpám amikor mások furán integettek. Fel is kapcsoltam a reflektort mindjárt..meg az ablaktörlőt kétszer,bár eső nemigen fordult elő, és átgázoltam a parkoló füves szegélyén zavaromban..Szerintem bele fogok jönni.Rejtő hősei is így kezték, ez megnyugtat, mindenesetre.
Megállapítottam egy két dolgot.
1.Az orvosi váróban kör alakú plafonablak van, ami a paneldzsungelre néz.
Odafent egy darabka egérszürke égbolt.
Van benne valami reménytelen.A szökés elszúrt lehetősége.
2.A lányom elkezdett egész mondatokat mondani az élmény hatására.Pl a váróban emígyen szólott:anya, itt,maci sok van.
Vagy:A tükörben, én látom.(magamat)
3.Ha orvoshoz viszem mindig kiderül , hogy az én gyerekeim oltári maszatosak.Tikos kakaófolt a bodyn, kis hányás a pulcsin, az egyhangúság megtörése végett.
Ja és az én autómmal mentünk, kamikázé bárány a jégen.Nincsen még téli gumi a kocsin.Kéne rá.
Akkor vettem észre , hogy nincs lámpám amikor mások furán integettek. Fel is kapcsoltam a reflektort mindjárt..meg az ablaktörlőt kétszer,bár eső nemigen fordult elő, és átgázoltam a parkoló füves szegélyén zavaromban..Szerintem bele fogok jönni.Rejtő hősei is így kezték, ez megnyugtat, mindenesetre.
2009. január 5., hétfő
Az autóm és én
Bizony , éveken keresztül álmodoztam autóról.
A rémálmaimban tettem én ezt.
A tanfolyam rendben volt, a teszt sikerült.Mehettem vezetni.Ennek csak addig örültem amíg rá nem jöttem , hogy nekem előre kell ülni a kormány mellé.Akkor gyanút fogtam: nem fogom én ezt szeretni.Rutinon csak háromszor buktam meg.Csupa apróságon, a kézifékes indulásnál legurultam a domb aljába,mert elfelejtettem sebességbe kapcsolni, a tolatásnál elsodortam az összes kis jelzőzászlót.Ezek után érthető , hogy újra visszhívtak.Pedig rutinos egyetemistaként hozzászokhattam volna az uvkhoz.
A városi vezetésről már nem is szólva.
Az okatóbácsi a végén megjegyezte , hogy szerine inkánbb olyan férjet válasszak aki tud vezetni.Én meg is fogadtam.
Évekig jártam bicajjal.Mert az környezettudatos, és sportos.De nem szerettem, minden nap szidtam magam, te lúzer, tekerj csak ,ha nem mersz vezetni.Mire beértem a munkhelyemre dőlt rólam a víz, mert persze mindig későn indultam,az indulás előtt elköltött ebédet a torkomban éreztem, este meg hazfele ment persze, hogy eleredt az eső, de a bringát haza kellett vinni, mert másnap is kell.Akkor felhívtam a férjemet, aki tud vezetni, értem jött kocsival, szétszedtük a bicajt, beraktuk a kocsiba, másnap reggel összeszereltem.
A szoknya körömcipő kérdés is izgatott, mert ugye biciglizéshez nem öltözik ki az ember.Engem ugyan nem györtör a vágy , a miniszoknyák iránt, de a farmer sportcipő összeállítás nélkül is jól megvagyok.
Egy szó mint száz utáltam a bicajozást.
Meg is fogadtam, ha lejár a kiharcolt szülési szabadság veszek egy autót.
És vezetni fogom!
Mindenki kezdjen védőfelszerelés után nézni.
Sajnos tényleg , vettem egy szép piros suzukit.Picit öreg és leharcolt, de mostmár itt áll a ház előtt.
Mert a béna csajok ilyet vezetnek.Ollé.
A rémálmaimban tettem én ezt.
A tanfolyam rendben volt, a teszt sikerült.Mehettem vezetni.Ennek csak addig örültem amíg rá nem jöttem , hogy nekem előre kell ülni a kormány mellé.Akkor gyanút fogtam: nem fogom én ezt szeretni.Rutinon csak háromszor buktam meg.Csupa apróságon, a kézifékes indulásnál legurultam a domb aljába,mert elfelejtettem sebességbe kapcsolni, a tolatásnál elsodortam az összes kis jelzőzászlót.Ezek után érthető , hogy újra visszhívtak.Pedig rutinos egyetemistaként hozzászokhattam volna az uvkhoz.
A városi vezetésről már nem is szólva.
Az okatóbácsi a végén megjegyezte , hogy szerine inkánbb olyan férjet válasszak aki tud vezetni.Én meg is fogadtam.
Évekig jártam bicajjal.Mert az környezettudatos, és sportos.De nem szerettem, minden nap szidtam magam, te lúzer, tekerj csak ,ha nem mersz vezetni.Mire beértem a munkhelyemre dőlt rólam a víz, mert persze mindig későn indultam,az indulás előtt elköltött ebédet a torkomban éreztem, este meg hazfele ment persze, hogy eleredt az eső, de a bringát haza kellett vinni, mert másnap is kell.Akkor felhívtam a férjemet, aki tud vezetni, értem jött kocsival, szétszedtük a bicajt, beraktuk a kocsiba, másnap reggel összeszereltem.
A szoknya körömcipő kérdés is izgatott, mert ugye biciglizéshez nem öltözik ki az ember.Engem ugyan nem györtör a vágy , a miniszoknyák iránt, de a farmer sportcipő összeállítás nélkül is jól megvagyok.
Egy szó mint száz utáltam a bicajozást.
Meg is fogadtam, ha lejár a kiharcolt szülési szabadság veszek egy autót.
És vezetni fogom!
Mindenki kezdjen védőfelszerelés után nézni.
Sajnos tényleg , vettem egy szép piros suzukit.Picit öreg és leharcolt, de mostmár itt áll a ház előtt.
Mert a béna csajok ilyet vezetnek.Ollé.
2009. január 3., szombat
Leltár
Hát BUÉK......
Végetért egy év.
Talán eddig a legnyugisabb évem volt.
Nem jártam suliba, nem volt vizsgaidőszak.
Nem dolgoztam, nem volt munkahelyi szurkapiszka.
Itthon voltam.Nyugi volt.
Végigvehetném a hónapokat, hogy mikor mi történt, de nem teszem meg, nem is emlékszem pontosan, lassú hajóként úsztak a napok.
Az érzéseim is középhőmérsékletre voltak beállítva, úgy 22 fokra, az télen nyáron elviselhető.Amúgy sem vagyok hangulatember. Erről a pasimat kéne megkérdezni, de torkgyulladása van éppen, ettől roppant hallagatag.
De jaj!Aggaszt egy két dolog.
Például, hogy elkapom a torokgyulladást.
Meg az is,hogy ismét fogok suliba járni.Már nem sokat,mindössze egy utolsó félévet,mostmár lassan harminc évesen talán nem ártana befejezni.
Aggaszt, hogy nem fejeztem be, azaz nem vittem én semmire, eleddig.De az is aggaszt, hogy mi lesz a gyerkőceimmel amíg én ott vagyok...Részben bizony, egy hajtós, karrierista,munkamániásnak gondolom magam,részben tudom , hogy ilyen szakmát hajtós karrierista munkamániások választanak maguknak.Ettől semmivel nem érzem magam feldobottabbnak.Sokat vívódom ezen, jobb lenne ha egyértelműen tudnám és érezném , hogy mit akarok...Félek a változástól.Félek , hogy megszokják -e, hogy elengednek-e annyira mennyire nekem el kell mennem.Hiszen az életem most róluk szól , leginkább.
Végetért egy év.
Talán eddig a legnyugisabb évem volt.
Nem jártam suliba, nem volt vizsgaidőszak.
Nem dolgoztam, nem volt munkahelyi szurkapiszka.
Itthon voltam.Nyugi volt.
Végigvehetném a hónapokat, hogy mikor mi történt, de nem teszem meg, nem is emlékszem pontosan, lassú hajóként úsztak a napok.
Az érzéseim is középhőmérsékletre voltak beállítva, úgy 22 fokra, az télen nyáron elviselhető.Amúgy sem vagyok hangulatember. Erről a pasimat kéne megkérdezni, de torkgyulladása van éppen, ettől roppant hallagatag.
De jaj!Aggaszt egy két dolog.
Például, hogy elkapom a torokgyulladást.
Meg az is,hogy ismét fogok suliba járni.Már nem sokat,mindössze egy utolsó félévet,mostmár lassan harminc évesen talán nem ártana befejezni.
Aggaszt, hogy nem fejeztem be, azaz nem vittem én semmire, eleddig.De az is aggaszt, hogy mi lesz a gyerkőceimmel amíg én ott vagyok...Részben bizony, egy hajtós, karrierista,munkamániásnak gondolom magam,részben tudom , hogy ilyen szakmát hajtós karrierista munkamániások választanak maguknak.Ettől semmivel nem érzem magam feldobottabbnak.Sokat vívódom ezen, jobb lenne ha egyértelműen tudnám és érezném , hogy mit akarok...Félek a változástól.Félek , hogy megszokják -e, hogy elengednek-e annyira mennyire nekem el kell mennem.Hiszen az életem most róluk szól , leginkább.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)