Varrtam egy szuper adventi napptárt még tavaly , miután meggyőzödtem , hogy ehhez nem kell extrém kézügyesség és varrni tudás, csak pár ráérős este.Na ez az amiből tavaly lényegesen több volt nekem, illetve mostanság is lennének szabad esték csak egyszerűen én dőlök ki.(Előbb néha mint a gyerekeim.Most persze felmerül bennetek, hogyan oldom én ezt meg, ők öltözetnek pizsamába és még esti mesét is olvasnak???..és megmossák a fogam? ..hát nem egészen,pizsamába öltözünk közösen, olvasok egy rövid mesét, befekszem az ágyamba, és közlöm velük innentől apátokhoz lehet fordulni az esetleges óhajokkal, mert én most, mindenki láthatja alszom...és valóban alszom is.Sajnos.)Tehát nem varrok.De a naptár eláll, és vártva várta , hogy ismét elővegyem, és megtöltsem finomságokkal.
Amit rögvest meg is tettem, mert eltekintve a szakmai szempontoktól, bizony az én gyerekeim ehetnek édességet.Vagyis napjában egyszer belefér.
Volt nagy öröm mikor megpillantották, a szobájukban , aztán szépen megbeszéltük , hogy minden napra egy kis zsák dukál, ettek belőle, és mindenki ugrált örömében, ahogy a kedvenc Anna, Peti és Gergő-ben tesznek a főszereplők, ha öröm éri őket.
Csakhogy:
Másnap feltűnt a gyermekek feletébb étvágytalanok vacsorakor, és tologatják a tányért jobbról balra, ami nem jellemző mostanság rájuk.Mi a fene lehet , gondoltam én , biztos valami hasmenős vírus készülődik...míg lefekvés után rápillantottam az adventi naptárra.
Szinte az összes zsák üres volt.Befalatozták.
Aztán eszmbe jutott Ádám, Éva és az almafa esete.
..mert amit az ember elérhet, azt előbb utóbb el is éri.
Minden oktató célzat nélkül, az adventi naptár átköltözött az én hálószobámba, jó magasra ahol a kis kezek nem érik el, persze, valaki, hogy-hogy nem újratöltötte a zsákokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése