2010. január 19., kedd

A kerítésen innen

...Két esztendeje vettünk itt egy lakást.
A kerítésen innen.
Onnan túlról mindig nyújtottam a nyakam, de fene magas volt a kerítés.
Be kéne lesni....aztán ittragadtunk.
Sosem bántam, mert jó itt, a kerítés megvéd.
A legjobb az , hogy sok gyerek lakik itt.Szinte minden családban van egy kettő, így tavasztól őszig a lakópark összes gyereke kint lebzsel a játszótéren, nem lehet kihagyi mert mindenki ott van aki számít.Télen más a helyzet, a játszótéren befagy az ember feneke.Arra jó , hogy megbeszéljék kinél folytassák a játékot.Így a gyerekek egymásnál lebzselnek, minden napra jut egy cimbora.
Én , aki egyke , félénk gyerek voltam, és hétévesen is anyu volt az egytlen játszópajtásom, ezt nagy örömmel szemlélem.
Még akkor is ha este én takarítom el a romokat.

Nincsenek megjegyzések: