Mert már kicsit régen írtam

Írok is, mindjárt.

Mi minden történt velünk nyáron?

Nőttünk.

Barnultunk.

Bölcsebbek lettünk.

És szurtosabbak.

Kilyukadtak a fogaink , a sok fagyitól biztosan, nem meglepő.(Kincsőnek egy, meg nekem is egy)

Elkaptunk valami makacs köhögőst amitől hetek óta ugatunk.

Begyűjtöttünk néhány új szúnyogcsípést, pókcsípést , horzsolást, és egy időpontot mandulaműtétre.(Ábelnek)

Volt két Senkiföldje koncert,és elkészült egy lemezfelvétel is.

Jártunk Horvátországban, és persze sokat Balatonoztunk.

Sokat de lényegesen kevesebbet mint szoktunk, mert mindent összevetve szar idő volt, legalábbis akkor amikor mi pont fürdőzni akartunk.

Punnyadtunk.Sokat.Jaaj, jó volt.

Lassan hömpölygő folyammá nőtt a nyár, apró képekkel, kevesebb feszültséggel.Máskor több közös program fért bele, most inkább csak élveztük hogy vagyunk, együtt, és hogy nem kell ide oda rohangálni.

Összecsukló pillanat

ahogy öregszem és közeledek ahhoz a bizonyos harminchoz, egyre jobban érzem hogy a világ nem rossz vagy jó , csak válasz és reakció arra amit én elrontok, elnézek, halogatok és elbénázok.

ahogy a tükörben szemlélem az arcom egyre többet fedezek fel benne anyám arcából, a párom arcából, a gyerekeim arcából,azoknak az arcából akik körülvesznekés egyre kevesebbet a sajátomból.

jó lene megállni, és visszanézni az eddigieket mint egy videót, jajj, tele lenne ciki, szégyellnivaló momentumokkal, sokkal inkább mint dícsőséges percekkel, és nyugodt mosolyokkal.jól megérdemelt ölelésekkel.

van amit tudnék másképp.
van amit nem.
van amit szeretnék ...
és van amit nem szeretnék másképp csinálni.

Nyár

Néhány csodaszép pillangóval diszítettük a hűtőnket, és a faliújságot.
Mindenki nagyon büszke rájuk, mert mi készítettük őket.
Holnapra megpróbálok nyári gyümölcsöket kivágni és azokat kifesteni,egyik napra meg a napirend átnézését terveztem...végülis nyár van és tengernyi időnk van együtt.Ősszel úgyis már két kislurkót viszek oviba,és nem lesz gyerek délelőtt a házban (úgyis lesz, persze ,naná, hiszen mindig beteg vagy szabadnapos)
Én is elég jól kipihentem magam, bár hullámvölgyek mindig akadnak lényegesebben kevesebbet kiabálok, nyűgösködöm,zsémbelek.
Nagyon szeretem a nyarat , főleg ilyenkor amikor meleg van de nem elviselhetelenül,hanem kellemesen. Pont mint ma.
..és mit tervezek még? Sok sok Balatonozást, egy barátnős partit gyerekek nélkül, egy napot a Művészetek Völgyében sátorral,gyerekkel, egy kirándulós napot a Bakonyban kisvonatozással, eperfagyi készítést,nagytakarítást,és olvasni is kéne...

Nicsen

Ma Ábel fiamnak morgós hangulata volt.
Nem csoda, mert allergiás valamire, ami virágzik éppen és többnyire vörös szemmel mászkál amiből dől a könny.
Ő amúgy sem könnyű eset, de a 35 fokhoz még a szénanátha is társul akkor csúcsnehéz vele.
Egyik civakodásból a másikba , egyik hisztiből a másikba.
Délután épp azon morgott hogy neki mi :NINCSEN! Se, ez se, se amaz, se ezmegaz...
Mert mi mindene nem lehet egy ötévesnek?
..hát nekem meg-dünnyögtem rosszkedvűen -nekem meg.."nincsen apám se anyám se Istenem se hazám se földem se szemfedőm se csókom se szeretőm harmadnapja nem eszek se sokat se keveset...."

Deremedt csend lett a szobában.
A két gyerek zsebórányira kerekedett szemekkel, leült elém a földre.
Hallottam ahogy az óra tikktakkolt.
Húha gondoltam,ez nem volt tőlem szép.

..végül Ábel nagysokára megszólalt....
-se lángost? se perecet? csokigólyót sem?
-ez csak egy vers Ábel.
-ja , akkor jó.

És az élet ment tovább.


Ilyen döbbentes hatást még sosem értem el.
Lehet , hogy József Attila kötettel kellene mászkálnom.
Biztos találnék megefelelő idézeteket a játszótérről bejönni nem akaróknak, a vacsorát meg nem evőknek, az aludni nem tudóknak.
És így tovább.

Könyvek

Nézzük,mit is olvasunk mostanában?



Ábel változatlanul Hetvenhét magyar népmeséből kér esti mesét, nagyon szereti a Bruncik királyfit, a Zöldszakállú királyt, és a Kígyókirály gyűrűjét.Grimm meséket is olvasunk, nem eredeti kiadásban , hanem szines szélesvásznú, átdolgozott kiadásban.(sajnos) Ezen kívül Ábel rajong az ismeretterjesztő könyvekért, amiket egyedül is szívesen lapozgat, vulkánok, repülők, emberi test, jöhet minden.


Kincső nagy Bogyó és Babóca rajongó, de a újabban Grimm meséket ő is kedveli és kéri.(konkrétan Csipkerózsikát, Hófehérkét)

Gyakran kapunk mesekönyveket, amiket persze nem dob ki az ember de némelyik megérdemelné.Különösen haragszom a "klasszikusok röviden" típusú könyvekre,pedig Kincsőnek van egy ilyen Grimm sorozata .Minden mese egy két oldalon kicsi könyvecskékben , a könyvvecskék egy ládában helyezkednek el.Kiveszi, sorba rendezi visszateszi, időnkét tornyot épít belőlük...olvassa is őket, lapozza és a képek után az ismert történetet meséli az állatainak.Rendeteget játszik vele,ahhoz képest, hogy én utálom, őt nagyon leköti ez a kis könyvesláda.


De most nézzünk körbe, a könyvespolcukon:
Mazsola és Tádé.Szerintem remek, a gyerekek nem kedvelik, egyszer végigolvastuk,de mostanában szomorkodik a polcon.Szerintem a testvér konfliktust annyira jól ábrázolja, a helyzetek annyira találóak.


Micimackó:vannak fellángolások , de alapjában véve nem ennek a korosztálynak való.


Pán Péter: egy időben nagy kedvenc volt, de lecsengett,azért gyakran előkerül.


Nils Horgersson:szintén, egy időben rengeteget olvastuk, mostanában ritkábban kérik.


Anna és Peti: salátára gyűrve,nincs nap nélküle.Sokan kritizálják , mégis a gyerekek oda vannak érte, és az az igazság , hogy én is szeretem.Úgy látom Ábel kezd kinőni belőle, vagy egyszerűen már ő túl van azon , hogy minden nap négyszer ugyanazt.Az Apa lába történet nagyon sokat segített Kincsőnek feldolgozni a műtétet, és azzal járó fájdalmakat.Örök hála a szerzőnek ezért a részért.


Állatmesék (La Fontaine):érdekes, szeretik, mindenkinek van kedvence, de a történetek üzenetét, a tanulságot nem látják.


Panka és Csiribí: az ünnepekről szól, farsangkor kapták és bejött mindenkinek, szívesen hallagtnak más mesét is belőle.


Ha a világ rigó lenne: nagyon népszerű, rengeteg verset kívülről tudnak belőle.Sajnos verseket én ritkán olvasok, és nekik sem szoktam....jó lenne változatni ezen.

Túl a maszat hegyen:írtam már róla, én nagyon szeretem,ők meg azt szeretik, hogy én mennyire szeretem

Gyerekbiblia: több is van, gyakran olvasgatjuk

Gólya ,gólya ,gilice: logopédiai fejlesztő könyv, tanítónéni rokonunktól kaptuk, sokat mondókáznak belőle

Van még egy csomó színes csilivili gyújtósnak való, amit csak azért tartogatok a polcon , mert..jól néz ki a polc tele gyerekkönyvvel,és mert arra tanítottak könyvet nem dobunk ki, nem firkálunk össze...ezeket vagy a rokonoktól gyűjtötték ajándékba, vagy mamától sírták ki közös könyvesbolt túráik kapcsán.

Sokszor az ő igényük nem talalkozik az én igényeimmel,látom ha belépünk a könyvesboltba milyen könyvekért sikoltoznak.Én persze, másokért.Szerencsére akad egy kedvenc kis bolt ahová járunk, és ott elnézően visszapakolják amit leszedtünk,de azért elvárják , hogy vegyünk valamit.


Elég nehéz eligazodni, mert két három négyezer forintért az ember nem vállja a kockázatot, inkább az általam ismert és bevált könyvekért nyúlok szívesebben mint az újdonságokért.A fenti listából ez remekül lejön, nyilván az én ízlésemet is tükrözi.Azért nem ilyen egyértelmű.

Íme néhány kedvenc gyerekoromból,amelyekt az enyéim kimondottan utálnak:
(Fodor Sándor:Csipike, Kányádi Sándor:Madármarsztaló, Kiping:Dzsungel Könyve)

Csillagszemű

Lehet, hogy a nyári szünet mégsem köszönt be olyan hamar?
Ma Szent Iván éji tűzgyújtós mulatságon fárasztottuk csemetéinekt, és jelentem alaposan elfáradtak.Ncs, viszont nem, mert visszament még a cimboráihoz, most bizony irigylem kissé, éppen kezdett tetőfokára hágni a hangulat mikor Kincső kidőlt a sorból.Mondjuk ez tizenegykor történt, tehát azt hiszem nagy gyerekeim vannak, bírják.Nagyon élvezték a tábortüzet, a vizes füvet (ezt hason élvezték,kúszva) rengeteg pörköltet ettek és táncoltak...Kincső pedig felnézett a csillagokra és megjegyezte:
-Ott világít az én szemem is.
-Hol te? Csak nem az a nagy kerek?
-Ne viccelj, az a Hold!Hát az égen , sok szemem van, ott fenn minden csillag az én szemem!
-Az vagy te Csillagszemű juhász.
-Nem vagyok juhász.Csillagszemű Kincső vagyok.

Nyár

..nagyszerű érzés volt hazatérni.
Mindig erre vágytam messze kerüli, aztán hazatérni.
Ezt nem is ragozom tovább, tudom , hogy ehhez nem kell a világ túloldalára repülni, meg lehetne fejben tenni az utat...és mégsem lehet.Jó tudni, hogy a világ túloldalán is van élet, de jó megtapasztalni azt is hogy a helyem itt , az innentső oldalon egy betöltetlen gödör marad.Én kellek ide, pont én.Ezért megérte elutazni, persze ki is pihentem magam,sokmindenkivel beszélgettem, nézelődtem, és mosolyogtam, fényképeztem, olvesgattam, élveztem a hosszú úton senki nem kérdezi meg százszor mikor érünk már oda.Meg persze sajnáltam is kicsit.


A további nyári terveimben szerepel, hogy blogszünetet tartok, kicsit gyűjtök élményeket és írnivalókat, képeket és illatokat, hogy annál többet tudjak ősszel írni.Ezen kívül mi mást tehetnék , élvezem a meleget...