Sátánosleves

Közreadnám ezt a családi-tradicionális receptet, amely szinte minden alkalomra kiváló fogás, amikor van egy kis víz , egy szívoszál és egy három év körüli széplelkű pasi kéznél.Legfinomabb ha homokozóvederben készítjük, de így télen lehet a fürdőkádban is csinálni.Elhelyezzük a szívószálat a vízben és elkezdjük fújkálni, amitől a víz bugyogni kez, mint a pokol bugyraiban ugyebár, minnél jobban bugyog annál sátánosabb.Ha van egy kis habfürdő akkor habzik is.Az ördög tudja miért ezek a receptek sose vesznek ki...

Apró örömök

Az ember lányát azért érik ilyenek, még ha az időjárás zordsága erősen melankóliára is hangol, ilyenkor sikerül életmben először olyan piskótát sütni ami két ujjnyi vastag és cseppet sem szalonnás, és persze a mai ,a legnagyobb lépés, hogy hazvezettem az autónkat ami már két éve a mienk és soha, még csak próba szinten sem ültem a kormánynál, ettől még persze nem lettem az utak ördöge, de mit nekem ködös , zimás , vacak tél! Ennyi elég, egészen elégedetten elvagyok...
pici hó azért eshene.

Ilyen az élet

Nem minden nap van az embernek szuperkreatív kedve, sőt olykor alig várom hogy elüsse az óra a nyolcat és elkezdődjön az esti fürdés lefekvés szertartás, ami során kilenc fél tízre kitör a nyugalom a házban.Nem is kitör, elomlik a nyugalom , begyűrüzik a függönyök ráncaiba, a félig nyitva hagyott ajtókon a sötét szobákba, csak három szoba van de mindegy, áramlik mint ez a bejegyzés, és mindjárt felélénkül a kreativitás bennem, és be szeretném fejezni a félig megírt levelekt, az elharapott mondatokat, a kézimunkát ami két hete készül Karácsonyra, a levest amiből csak a rántás hiányzik, és persze mindig itt ragadok a monitor előtt.

Áll a bál

Sajnos eljutottunk oda, hogy lassan másfél évesen egyik éjszaka rosszabb a másiknál.Három-négyszer biztos , hogy megébred Kincső, de rosszabb éjszakákon, mint mondjuk az utóbbi kettő, szinte félóránként.Foghatjuk a fogakra, mert az jó indok lenne, most jönnek az alsó négyesei, de átlagos éjszakákon, amikor jól alszunk,akkor is négyszer?
Álom-álom, kitalálom?Bizony, most két ilyen éjszaka után nekem jönne a szememre álom, és egyre jobban hajlok valamilyen spártai módszer bevetésére.Különösen a fiúk zúgolódnak, Ábel éjjelente töbször felriad:
-Ordít!!!!Anya vidd ki innen!!! -bizony tényleg Kincső a kiságyában tombol, és kimenekítem a mi ágyunkba.Itt sem talál szegény heves fogadtatásra:
-Anya ide ne hozd mégegyszer!!-így apa aki szeret terpeszkedni az ágyában, és Kincső reggelre ugyancsak perifériára szorít minket.Bár régebben Ábel is gyakori vendég volt, ilyenkor én kiszorultam a lábzónába, azaz a többiek lábához keresztbe.(Ilyenkor bevonultak a plüssállatok, a párnák, a takarók és az ágyunk olyan volt mint Noé bárkája)
Azt számolgatom , hogy lassan három és fél éve nem aludtam át egyetlen éjszakát sem...országomat egy jó alvásért!ÁÁÁÁ...

Itt a tél!

Hurrá!!!!Itt a tél!!!!

Lehet, hogy más nem ennyire lekes , de én nagyon...és persze Ábel is! Végre tényleg előkerülhet a szánkó, épülhetnek a hóemberek, és láthatom a kis csillogó zsebóraszemekt, ahogy futkos nagy fontoskodva egy marok hóval a kezében.
Aki pedig a nem lekes táborhoz tartozik,az Kincső, ki nem állhatja a téli örömöket, ő inkább a puha meleg takaróira szavaz a hótakaró helyett.
Egy dolog van, amit ő is szeret a télben, a Kesztyű!!!! Amióta felfedezte magának , idebenn is kesztyűben parádézik.

Hordozás

...komoly erőkkel neki is láttam a hordozásnak. Két dolgot állapítottam meg. az egyik , hogy az én pehelysulyú lányom is roppant nehéz ha a hátamra kötöm.Mozgolódik , és lazulnak a pántok, állandóan az az érzésen , hogy csúszik ki.Ez abból adódik, hogy a háti hordozást a you tuberól lestem el, és már a helyes technika megvan , a kivitelezés még nem standard.Elől keresztezettben meg akadályozza a szabad látási viszonyokat, arról nem is beszélve , hogy nyúlkál a számba, piszkálja a fogaimat.Hiába, egy fogovos gyereke.Fúrohangra ringatózott a pocakomban, most tessék.Sajnos az orromba is nyúlkál, pedig fülorrgégész nincs a családban tudtommal.Nekem viszont eletedt az orrom vére.
Amikor kis kezecskék nem hadonászank a képem előtt akkor bealszik. Míg idehaza dalocskák , és szopi és ringatások özöne sem elég neki, a hordozóban egyszercsak félrebillen a kis rózsaszín sapi, és már pfüüü, pfüüü...felrúgva nagy nehezen kialakított napirendet, miszerint itthon alszunk , délben ,és a ami a legfontosabb Ábellel egyszerre.Ilyenkor ugyanis éteri nyugalom szállja meg a házat, és bevallom engem is.Mármit ha alvás van, ám ma ugye erről szó sem volt.
Aztán ott van az a tény, hogy Ábel sétatempója kissé szaggatott, és nyilván Kincső is szeretne ilyenkor piszkálni botozni kavicsozni, kikéretőzik a kendőből de mire lebontom magamról Ábel elunja és elindul tovább.Újrafelkötni nem érdemes mert nemsokára megint leállunk valahol,egyik kezemben a kendő, a másikban Kincső rohanunk az elkóborolt nagyobb után.
Hát így megy ez.Vagyis így nem megy.
Ma szimplán rossz napom van, nyűgös vagyok, harapós , veszekdős, undok.Csalánra pisiltem.Bal lábbal keltem fel.
Jó lenne valami feloldozás.Valami más. Ami kilendít ebből a rossz körből.

Várakozás

Anya , minek tesznek karácsonyfát minden kirakatba, amikor még nincs is Karácsony??? -kérdezte a minap Ábel.Mérgelődve kérdezte, mert mostanában mindig morog morog, mint morgó törpe.(Én már nem akarok festő bácsi lenni, ha megnövök morgó leszek. Morgó törpe!) Ám ez alkalommal én is úgy érzem jogos a morgás.Ábel hároméveshez méltón nagyon várja a Karácsonyt, de úgy érzem a háromévesek szívós türelme néha komolyabb és felnőtebb mint a mi világunk november eleje óta tartó karácsonyozása.