Melyben kiderül, olykor nem könnyű

Azaz:NEHÉZ.
Egy ideje, igen.
A születésem pillanata óta, vagy később kezdődött?
Na jó,nem magamról akarok most írni, hanem arról , bizony olykor elveszem a nevelés útvesztőjében.Egyszer mr említettem a laza és felelőtlen anyukák táborát erősítem, de a kalózos játékban én vagyok a kapitány.A családban meg a harmadik gyerek.Ennek vannak előnyei, de nagyon sok hátránya van.
Vannak időszakok amikor Ábel megzakkan, és nagyon rátör a lázadás. Konkrétan támad a hatalom ellen, és a hatalom itt én vagyok.
Két kérdés merül fel, most akor cimborák vagyunk, és mint jó cimbora ráhagyom, vagy anyuka vagyok, és jól ledorongolom?
Persze , hogy anyuka vagyok, de használ-e a megöntözés, s pártos honfivér?
Úgy gondolom a lázadás, annak a jele , hogy keresi a határvonalat ahol én még szeretem, és elfogadom.A lázadás jelenléte az én szeretet hálómnak a gyengülését jelzi.Azt, hogy benne bizonytalanság áll fenn, szeretem-e őt és akarom-e, így is.
Lázadni kell, itt a helye és ideje, ám nem mindegy , hogyan.A durváskorás, a dobálózás,a verekedés, a tesóbántás, a rugdosás, nem elfogadható,még a cimborának sem, nemhogy az anyukának.Merthogy egy dolog, hogy ő az erősebb és megkaparintja a játékot, de a szegény áldozatot utána illene békén hagyni, nem megrugdosni, megtépni.Vannak dolgok amit tiltanom kell..
De , néha nem tudok semleges maradni.Ha érzelmileg belevon , oda a jól felépített haditerv, akkor én is huzavonázok, kiabálok, azt közvetítem fele, hogy ellene vagyok, amitől, nő a harag a feszültség , és újabb támadás várható.
Ne vagyok egy szakirodalompárti alkat,nem olvasom a hogyan neveljük csemetéinket jellegű könyveket. Vagyis egyet sem olvastam,eddig.
Ha bárki tud jót ajánlani ,akkor hajrá.Lehet hogy ráfanyalodom,mert néha úgy érzem ebben a kérdésben szegényes az eszköztáram.