semmi kapuja előtt

"Akár egy halom hasított fa,

hever egymáson a világ,

szorítja, nyomja, összefogja

egyik dolog a másikát

s így mindenik determinált.

Csak ami nincs, annak van bokra

csak ami lesz, az a virág,

ami van, széthull darabokra."



Többször nekifutottam ennek a versnek.
Ezt írtam az érttségis képekre.
Amin matrózblúzban mosolygok kajánul, és negyvenkilósan.
Hát akkor nem dörgölődzött hozzám sem sült lapocka, igaz szívemhez sem kisgyerek.

...olvastam a szavakat, és azt gondoltam ,ha majd felnövök, megértem...
mert biztosan nem az értelmemmel van gond, hanem kevés még a tapasztalatom.

aztán elengedtem...hadd kavarogjon.
az életem izgalmas utcái olyan szabadon , és egyenesen hívogattak.
különben is kit érdekelnek a versek?


Érdekes élményben volt részem mostanában.
Régen olyan könnyű volt meglátom Istent egy bodros felhőben, az utolsó napsugarakban , a vonatablakon folydogáló cseppekben.
az erekben és a folyókban, órákig tartó mámorban, vagy annak a szemében, akiében éppen kerestem.
a világmindenség harmóniája egy hűvös folt volt a tenyermben.
házak nőttek megannyi ablakkal ajtóval egy sóhajtásból, és felhőkarcolók egy könnycseppből
a tenyerembe vettem a szívem és néztem fázik-e:
nem fázott.
a mélységek tetjén csodás tarjoshullámok vittek fel, a legmagasabb csúcsokig, és ereszkedtem újra lejebb,lejebb.vissza.
de nem fázott az istendta szívem.

aztán elsimult a tenger.se hullám, se zátony, csak fodrok.
hol van bennem az vágy hogy megismerjem, megérintsem , felmelegítsem?
mintha a hétköznapjaim örömeiben jobban fázna, többször vacogna.
hát a tenyeremre tettem és megkérdeztem tőle, boldog vagy -e szívem?
igen az vagyok, suttogta csak nagyon nagyon fázom.
hiszen meleg van itt benn, nem? várjál, csak,aludj csak.

elmentem pénteken vhk koncertre.
egy darabig álltam egyik lábamról a másikra és hagytam hadd taszigáljon a tömeg.
nézelődtem és próbáltam kapaszkodni.egy fára leltem ott, sima kérgű , kicsi fára.ahogy rátettem a kezem, éezetem hogy valami távoli csendes morajlással beszélni kezedenek az ujjaim a fával.
mindegyik determinált, detrminált , detrminált.szorítja nyomja, érted,érzed?
31 évem leltárjában kész ember szerepel, azzá váltam akivé válni akartam, nem lesz belőlem többé az akinek magam álmodtam, ez vagyok.ilyen.ebből nincs kiút.
detrminált.
csak ami nincs annak van bokra.ami lehetett volna, ugye,szertefoszlott, ebből nincs visszaút, ugye?
megszakad a szíved , Ápridinka, gondoltam.meg is érdemlem, különben meg ha akar , szakadjon csak, az a dolga, összefércelem jó lesz az még nekem, holnapra elteszem.
és éreztem ,hogy lassan levelek nőnek az ujjaim helyén , fává válok, ágakká lesznek a hajszálaim, és élet sarjad belőlem.élet ami megmelegíti, átjárja, kinyitja a szívem.
itt vagyo, élek...semmi más nem számít, csak ennyi:

"Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból” (1 Kor 13, 1-3)

Hajnaltájt a körúton sétáltam.
Addigra elmúlt szívemben a vihar.A gyerekek otthon pihegnek, a felhők jönnek mennek, haléktalanok alszanak mámoros álmok közt hánykolódva.
Leültem egy koszos kapu aljába kinyújtottam a lábam, és vidáman nézetem a lepisilt járdát.
Aki kopogtat, annak a Semmi Kapui is kinyittatnak.Egy éjszakára mindenképpen.

Karikacsapás

a hosszú nyári szünet után minden indult mint a karikacsapás.
tényleg.
nincs új beszoktatás, nincs új hiszti.
nincs is új a Nap altt.
ezt is megértem, csuhajja.
és szerencsére senki sem ment iskolába..
de ki kell választani, jövőre hova megyünk..
jaj.az ovin két évet töprengetm, és összevesztem fel és leszállóágban mindenkivel.
aztán úgy lett ahogy én akartam.
és a gyerek utálta.
aztán úgy lett ahogy ők akarták , és mindenki boldog.
igyekszem szűkiteni a kört.

Senkiföldje

Holnap Senkiföldje koncert, a VMK előcsarnokában, délután hétkor.
Csendesülős.
Gyerekelhozós.
Mindenkit szertettel várnak...

Konyha...

Elhatároztam, összegyűjtöm itt , konyha címszó alatt azokat a recepteket amelyekből én leggyakrabban főzni szoktam, nem azért , hogy ti okuljatok belőle,hanem azért mert én viszont kifelejtek olykor ezt azt, és nem mindig standard a minőségem...pedig öregedvén növekszik a gyakorlatom , ugyebár.Szóval egyre jobbnak és jobbnak kellene lennem, a bölcsességről már nem is beszélve...így tehát bölcsnek vélem ha előkeresem, és rögzítem elktronikus formában is mindazt, ami papírfecniken, és zsíros füzetlapokon hányódik a konyhámban.Bár a fejemben lévő káosz tejesen utolérhetelen , én nyomába eredek, és kispöröm, beiktatom, kiiktatom, leporolom, és kirázom.Kizárom.Naná.Íme a nagy összegzés jegyében egy sorrend, amelyet persze , nem fogok betartani.

Erdélyi kaják, amelyeket a családom is elfogyaszt.(kevés ilyen van , sajnos.)
Magyaros kaják (napmintnap)
Egzotikus, utazások alatt tanult ételek (mennyit én utazom, a szomszédos Hárskút meglátogatása már egzotikumnak számít)
Sütemények (ebből szintén nincs sok, az ehetelen sütik bajnoka vagyok)
Inernetről lopkodott receptek (no comment, ki ne tenne ilyet)

Rövid összefoglaló

Nagyon el vagyok maradva, gyors , rövid, és hatékony bejegyzést kéne írni , rólunk.

Ábel: hihetelen kiesett az egyik tejfoga!Ekkora gyerek már...döbbentes.Két hónap és hat éves.Remekül mozog, szuper testalakta van.Mindig is az volt, néha megdöbbenek a nyúlánk, arányos , szögletes testén.Egy pár hete a Karib tenger kalózait néztük,úgyhogy sokat kalózkodunk, beszélgetünk a kalózokról, és kardozunk. Remekül vív.Már amennyire én meg tudom ítélni,figyeli a filmet és igyekszik utánozni.Az apjával sokat íjászkodnak, jól lő, tud koncentrálni, sokszor eltalálja a célt.Mostanában horgászni is voltak, majd teszek fel képet a halakról. Nagyon büszke volt a fogásra. Bármilyen sportra alkalmasnak vélem, majd eljön az ideje hogy valami érdekelje.Nagyon fontos neki a verseny , a versenyszellem.A csapat viszont nem annyira.Akit szeret azt feltélel nélkül szereti, és felszíni érzelmek nélkül.Nem lekendezős, sosem ad puszit, és nem is követel.Nem bújik, és nem ölelget.A barátait nagyra becsüli,új emberekkel nehezen barátkozik, igazi szűz. Viszont igazságos , pontos, és precíz. Kincsővel sokszor előzékeny, szinte lovagias,persze gyakran veszekednek vagy élcelődnek, piszkálja, de nem bántja fizikailag.Igazi pasi, nagyon csípem.

Kincső:
Mostanában több bajom van vele, sokat betegeskedik, szerintem szimulál.Régen is csinálta, komoly tűneteket produkál, de valójában semmi oka rá. Azaz orvolsilag semmi.Egy két együtt töltött délután nagyon sokat segít, többet mint az Aerius.Nagyon csajos, szeret öltözködni, ad magára, csecsézik, csicsázik.Imádja szép ruhákat, full rózsaszín , full fodros.Rengeteget beszél, csicsereg, cseveg.Igazi nőci,puha , bujik, fecseg, puszil.Ábelt nagyon szereti, vannak barátai is, szinte mindenkivel szót ért.

Nézőpont kérdése

Hazafele úton már nem ordítanak a gyerekek.
Intellektuális játékokat követelnek.
Nem is tudom most jó, jobb, mégjobb egyre jobb.Mármint nekem.
Tehát kakukktojás játék.
-Ábel mondjunk kakukktojásokat.
-Jó én kezedek...sas, keselyű, kolibri, ló. Melyik a kakukktojás?
-A ló.
-Jó , remek anya, eltaláltad.
-Végre egy kis sikerélmény.
-Ja nem is találtad el!
-Neemm?
-Nem bizony, a ló a jó válasz, az összes többi kakukktojás.

Versek

Tévedés nem írtam verseket.
Ha írnék sem tenném közzé, de ki tudja, ha írnék...
Szerencsétekre nem írok.Mások verseit sem olvasom olyan szívesen.Magam sem tudom miért, pedig gyerekkoromban olvastam , Kányádit, Zelk Zoltánt, sőt Petőfit is, ajjaj, őérte egészen odavoltam.Később a versolvasás egyenlővé vált az irodalomórával, az munka, és nem szórakozás.A gyerkőcöknek is inkább prózát, mesét, történeteket olvasok.
Valamelyik este, elővettem egy Bartos Erika verseskönyvet, hogy felovassak Kincsőnek.Ám a lányom kivette a kezemből.Anyu, én majd , én , hiszen már tudok olvasni.No, ha tudsz akkor olvass...és elkezdte, előbb az első verset, aztán a másodikat, aztán a harmadikat,és a negyediket.
Szerencsére az ötödiknél , valami fiús témánál elakdt, mert tényleg aggasztani kezdett, hogy valóban olvassa.Szerencsére, csak tudta őket kívülről...
Olyan jó ez nem?