2011. április 5., kedd

Testvérkérdés

Ma telefonáltam valakivel az udvaron. -Igen, gondolkodtam rajta, -mondtam-de egyenlőre még nem veszek praxist, előtte szertnék szülni egy gyerekt ..és aztután. Ábel körülöttem őgyelgett. -Igen, mondta , anya szertne szülni, egy jó kistestvér , az kéne nekünk, ugye anya! micsoda ötlet!Lesz még egy gyerekünk. Milyen szép dolog tőle , hogy testvért akar. A kiskutyával hiába nyúz ugyanis.

2011. március 26., szombat

Senkiföldje ismét


Hát ehhez mit fűzzek hozzá, kinek inge, vegye magára. :)
..és akinek nem azt is szívesen látjuk!

2011. március 21., hétfő

A tél végén







Sokszor és alaposan elbúcsúztattuk a telet, ezért, vagy csak azért mert itt az ideje, beköszöntött a tavasz...és hamár beköszöntött , gondoltam lomtalanítok egy picit.Kidobom a fölösleges félemeimet, a rossz emlékeimet, azokat a kapcsolataimat amiket el sem kellett volna kezdeni, a rossz szokásokról inkább ne ejtsünk szót.Nagyon fárasztó életet keztem el élni, olyannyira fárasztót, hogy ennyi nem fér meg minden egy helyen.Egy fejben.

Tulajdonképpen kéne vennem egy másik fejet.

Szőkét vennék azt hiszem.

Mert az jól illik a piros Suzukimhoz, ugyebár...

2011. március 10., csütörtök

Néhány új kedvenc


-gyere töröld ki az orrod, kicsim.
-nem kell!
-de lóg belőle a takony..
-anya az DÍSZTAKONY!
-ja az más...

A boltban toporgunk.
-ahogy megígértem mindenkinek veszek túró rudit!
-nem, nekünk nápolyi kell.
-akkor nápolyit.de magamnak veszek egy turó rudit.
-anya, hát nem lehet..azt nem.
-már miért nem?
-az anyukák nem esznek turó rudit.
-nem?mit esznek akkor?
-rendes ételeket..például :TEJFÖLT.

-hát tudod anya az úgy volt, hogy Magyarország az egy bazi nagy ország volt.Akkor még.De akkor jött ez a Petőfi, és fellált a szípadra elmondta verset, a többieken meg kitört a csatázhatnék...és mind katonának álltak.De minek, mert jól legyőzték őket.Azóta kis ország Magyarország....

2011. február 8., kedd

A pénzt nem anya zsebében keressük

Ebben a bejegyzéseben távolról sem fogom fényezni magam,de nekem nincs mindent felülíró koncepcióm erről a kérésről....de kezdjük egy esti beszélgetéssel, a fiam a kádban ül és felesel:

-én akkor is gazdag leszek.
-jó, felőlem...és hogyan? (ha tudnám , akkor én is ugye...)
-elmegyek montekárlóba! és megnyerem a főnyereményt..
-remek, de hogy jutsz oda. nem te mondtad hogy, nem indulsz el egyedül.???
-nem egyedül.a Mamival!
-mamival? jó, vele elmehtsz.de gondolod hogy beengednek oda , oda hercegek járnak, meg grófok.
-és királykisasszonyok.
-na azok főleg.
-tehát?
-keresek pénzt!
-keresel?
-igen például a kabátzsebedben!
-haha.

Sajnos az én kabátzsebem sincs tömve.Vagyis, dehogynincs.
Vagyis: van, hogy tartok benne ezt azt,amit a gyerekek odatesznek.Csigaházat, papírzsepit, kizárólag koszosat, bogarakat, kekszmorzsát, kiflivéget.Aprót is.Sok aprót.
..ezt olykor Ábelnek adom, múltkor kapott egy perselyt , tegye csak bele.
Ez hiba volt , szerintem.
A persely is.
Az apró is.
A pénz, fura egy dolog.
Igen , én örülök neki hogy nem kell az árcédulákat bámulnom, hogy nem kell azon gondolkodnom mit igen és mit nem, hogy ritkán kell azt mondanom most nem tudunk fagyizni, nem kaptok sültgesztenyét mert hó vége, szóval általában nem azt hallják hogy nincs,nincs , nincs. ..és néha azt érzem baj.Természetessé vált , hogy a kívánságaink teljesülnek.

Ha valamire azt mondom most ezt nem, mert nem, kész és punktum nem, akkor jó megoldásnak kínálkozik hogy igen,nem baj, de én gyűjtök rá.Az viszont nem , hogy anya zsebéből gyűjtök.
Az lopás szerintem...és az sem jó megoldás , hogy elmegyek és nyerek.

Én gyerekként nem sokat törődtem a pénzzel.Viszont az egy másik rendszer volt.Hiszen úgysem kaphattam volna semmit a boltban, a füstölt heringet meg utálom, azon kívül volt még borsókonzerv.Nulla kísértés.Most viszont minden az harsogja, gyere és vegyél meg , téged az éltet, hogy vásárolj,vásárolj, még és még...

Én szeretném ha megértenék , jó dolog a vásárlás..de a dolgoknak ára van.
-szóval anya, szerinted miért jár dolgozni?
-hogy segíts azokon akiknek fáj a foguk.nem?
-de igen.azért..is.de én mégis hol keresem a pénzt.???
-hát, apu zsebében!

Érdekelne szakirodalom ebben a témában...

2011. február 1., kedd

Folkestra-Portugál

Portugál

Ahoz képest, hogy vannak ilyen én soha többet nem írok perceim, megint itt esz a fene.
..jó, de csak röviden.

Ábellel ülünk a konyhában.
-anya mit jelent az, hogy franc se hív?
-azt, hogy szeretnéd , hogy hívjanak, de mégse hív senki.
-ez egy mondás?és miért van benne a dalban? (Folkestra:Portugál, mostanában esténként ezt énekelgetjük:"jó kis szomorúság, egyszer odamegyek, hogy mondjam el ez egy portugál dolog,a Napot nézzük és fáj a szívünk egyszer elmegyek , majd ott rád gondolok" ..aki ismeri az tudja ez egy nagyon jó kis dal)
-de miért, de miért, de miért, anya???
-tudod mit, ez egy meséhez íródott.egy felnőtt zezenhez.Elmeséljem?
-naná!
...gyorstalpalóban egy gyerek-kompatibilis változatban itt elmesélem neki a Portugált, csak a főhőse egy kisfiú, és nem a nej megy érte a kocsmába, hanem az anyukája.
-Ábel komolyan néz..-Na szép. Tudod anya én sosem fogok megszökni itthonról.
-Tényleg? (milyen rendes gyerek vagy!)
-Mert nincs pénzem és pénz nélkül, semeddig nem jutnék.Meg éhes lennék útközben, meg szomjas és meg is rémülnék , hogy egyedül maradtam.Ennek semmi értelme, Portugália kétszázhúsz kilométerre van innen,butaság azt gondolni , hogy oda csak úgy eljuthatunk...és minek is mennénk oda , ha itthon jó nekünk nem? Szerintem az a kisfiú sem akart elmenni igazán, ugye anya?Csak elindult, de nem is igazán akart odamenni.

Igen,igazad van.Az a szerencsés ember, aki pont ott van, ahol lenni szeretne.
..ezek szerint, te szercsés vagy, Ábel.