Lefele jövünk a lépcsőn.
Kincső feljajdul:
-Jajjaj!De fáradt vagyok!
-Jó, mindjárt otthon vagyunk, szerencsére, én már látom a házat!-vígasztalom,de tudjuk ugyebár nem erre megy ki a játék.Hanem arra, hogy én vegyem ölbe.
-Jáoájáá,jajjajj!-kiáltja minden igazi fájdalom nélkül a hangjában.Csak úgy megszokásból.Ennek a magtartásformának a definíciója :MŰHISZTI.(Kincsőül MUHISZTI)Meg is említem neki.
-Kincső, ez műhiszti!
Pár percre abbamarad az óbégatás.Mintha késsel vágták volna el.
Majd felém fordul és roppant öntudatos hangon megjegyzi:
-Anyu, ez nem Muhiszti!EZ IGAZI HISZTI!
1 megjegyzés:
:D
Megjegyzés küldése