Tévedés nem írtam verseket.
Ha írnék sem tenném közzé, de ki tudja, ha írnék...
Szerencsétekre nem írok.Mások verseit sem olvasom olyan szívesen.Magam sem tudom miért, pedig gyerekkoromban olvastam , Kányádit, Zelk Zoltánt, sőt Petőfit is, ajjaj, őérte egészen odavoltam.Később a versolvasás egyenlővé vált az irodalomórával, az munka, és nem szórakozás.A gyerkőcöknek is inkább prózát, mesét, történeteket olvasok.
Valamelyik este, elővettem egy Bartos Erika verseskönyvet, hogy felovassak Kincsőnek.Ám a lányom kivette a kezemből.Anyu, én majd , én , hiszen már tudok olvasni.No, ha tudsz akkor olvass...és elkezdte, előbb az első verset, aztán a másodikat, aztán a harmadikat,és a negyediket.
Szerencsére az ötödiknél , valami fiús témánál elakdt, mert tényleg aggasztani kezdett, hogy valóban olvassa.Szerencsére, csak tudta őket kívülről...
Olyan jó ez nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése