Nicsen

Ma Ábel fiamnak morgós hangulata volt.
Nem csoda, mert allergiás valamire, ami virágzik éppen és többnyire vörös szemmel mászkál amiből dől a könny.
Ő amúgy sem könnyű eset, de a 35 fokhoz még a szénanátha is társul akkor csúcsnehéz vele.
Egyik civakodásból a másikba , egyik hisztiből a másikba.
Délután épp azon morgott hogy neki mi :NINCSEN! Se, ez se, se amaz, se ezmegaz...
Mert mi mindene nem lehet egy ötévesnek?
..hát nekem meg-dünnyögtem rosszkedvűen -nekem meg.."nincsen apám se anyám se Istenem se hazám se földem se szemfedőm se csókom se szeretőm harmadnapja nem eszek se sokat se keveset...."

Deremedt csend lett a szobában.
A két gyerek zsebórányira kerekedett szemekkel, leült elém a földre.
Hallottam ahogy az óra tikktakkolt.
Húha gondoltam,ez nem volt tőlem szép.

..végül Ábel nagysokára megszólalt....
-se lángost? se perecet? csokigólyót sem?
-ez csak egy vers Ábel.
-ja , akkor jó.

És az élet ment tovább.


Ilyen döbbentes hatást még sosem értem el.
Lehet , hogy József Attila kötettel kellene mászkálnom.
Biztos találnék megefelelő idézeteket a játszótérről bejönni nem akaróknak, a vacsorát meg nem evőknek, az aludni nem tudóknak.
És így tovább.