Inaktív bloggerré vedlettem át.
Azt hiszem leítram, mident amit le akartam írni, és nagyon kikívánkozott belőlem.
A többi..az megmarad nekem, bennem, meg a felejtésnek.
Sokszor azt érzem már nem gondolkodom témákon, nem nézem a fényképezős szememmel a világot...pedig olyan jó néha rögzíteni.Támpontokat adni az emlékezés fonalához, és támpontokat a továbbgördülés lehetőségéhez.Még hosszú utat kell bejárnom ahhoz, hogy megtaláljam a vágyott azonosságot a belső Ápridinkával, aki évekre bezárkózott és mást csinált, vagy semmit éppenséggel, csak keresni ne kelljen.Ilyenkor döbbenek rá, hogy jobban használhattam volna az időt,take your time, hurry up, ugyebár.
Késő bánat, mintha a felnőtt életemben olyan gyorsan rohanna az idő, amit a gyermekek gyarapodásával mérek, nőnek, okosodnak.Szépülnek, naná.
Én meg öregszem kívánkozna ide, és igaz is, öregszem, persze, de most mintha lassan visszaért volna belém a 16 esztendős vágy arra , hogy megismerjek felfedezzek, megéljek.Ettől nyilván nem lettem 16 éves.Ámbár mindenki annyi éves ahánynak érzi magát...
Biztos aki emberekkel fogalakozik, azt mondaná,egy hosszú GYES-után ez tök normális.
Éld a világod,nézz szét, és láss is ne csak nézz..(üzenet magamnak.)
Amúgy beköszöntött a bárányhimlő nálunk, csupa csupa pötty mindenki:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése