Kincső szülinapja

Ilyen csodaszép őszi nap volt amikor megszületett.

Annak az évnek , és még sok évenek ő volt a fénypontja. Aranyszőke, kis melírozott hajú tündérkéje.

Apródhajú

Tulajdonképpen apró is.

Mindene miniatűr, mintha egy évvel kisebb lenne a kortársainál.

Épp ezért hihetelenül feltűnő a gyors és ügyes mozgása, a csipogó de tökéletes beszéde, a mondatainak logikája..

Mostanában lázad, mert itt a lázadás ideje, mindent maga akar csinálni, mert ő nagy már, a legviccesebb mikor kisszéket tol a rácsos ágy mellé, ahova egyedül óhajt beszállni.Természetesen ő húzza le a wc-t, és ő csukja be a kocsiajtót, a konyhapultra egyedül teszi fel a poharat, nem baj ha konyhapultot kétszer olyan magas mint ő így pohár a nyakában landol.

És rajzol.

Krokodilt.

Lovagot , lóval.

Virágos mezőt, vízfestékkel.(Ez utóbbi kettő annyiban különbözik a krokodiltól , hogy a krokodil zöldebb.Meg el is meséli , hogy mit rajzol, hogy könyebben kitalálhassam.)

Igen, még mindig rossz alvó.

Csak akkor jó alvó , ha az én ágyamban fekhet.

De akkor én hova feküdjek??

Szereti a nőcis dolgokat, a szoknyákat, és az ékszereket, a kalapokat, és a masnikat.Igen a körömlakkot is.Van egy kacatládája tele bizsuval abból órákig cicomázkodik.

Nem gyalogol.

Hintón szeretne.

Vagy anya ölében.A legjobb poénja: Anya fussunk versenyt!Én az öledben futok....

Szeret szeretni, simogat, becéz.Ábelnek este ágyba viszi a tigrisét.Apát simogataással ébreszti.Anyát meg azzal:Annyanyaaaaa!!!!!!

...és még mindig nagyon puhababa.

Isten éltessen Kincső kincsünk!