Otthonról hazafele

Rég terveztem ezt a bejegyzést, és most úgy döntöttem nem hagyom hogy olyan a túltervezett kategória gödrében tovább dagonyázzon, előrántom, leporolom,és útjára indítom.

Volt némi elintéznivalóm az örökölt házammal kapcsolatban otthon, Erdélyben.Nagyon zavaros és számomra bonyolult elintéznivaló volt, amit másfél éve kitartóan ,és kevésbé kiatartóan intézek -halogatok- intézek -halogatok.Ezzel a rimussal , ugyebár.Mert most nincs pézem, a repülő drága, nincs hol aludnom és emígyen bővíthető a kifogások listája.Én nagy bővítő vagyok ..Most minden összejött, olcsó volt a repülő és volt pénzem is,sőt egy ismerős igent mondott mikor az alvás kérdést felvettem neki.Már nem tudtam mást kitalálni, így hazamentem.Egy apróságról megfeledkeztem, megkérdezni az ismerős pontos címét,ez a jártam nála egysze gyerekkoromban kategória, azt eredményezte , hogy nem találtam meg a házát.

Így kerestem egy hotelt, mert az éjszakák hűvösek manapság, és akkor még nem is tudtam mennyire! Ncs elég ideges volt , mert a hotel drága, de aztán mikor belátta, hogy legális körülmények között tölthet néhány pásztorórát velem, akkor mindjárt gálánsan fizettett.

A pasikat sokmindenről meg lehet győzni, de erről majd máskor.

Másnap aztán eljutottam a közjegyzőhöz, aki mosolyogva, sok pénzért megírta a hagyatékot, majd megkérdezte: Van-e itt rokonom, ismerősöm, bárki aki nekem ezt két hét múlva bejegyzi a földhivatalban? Biztos ez egy rutin kérdés, engem viszont mélyen érintett.Minden iróniámat félretéve, a válasz , nem, nincs.Nincs.Nem ismerek senkit, nem élnek rokonaim , vagy ha igen nem tartom velük akapcsolatot, nincsenek barátaim itt, akikre számíthatnék.

Holtelben alszom, és egyedül vagyok : itthon.

Az egyetlen hely ahova a viszontlátás örömével lépek , az a temető.Kitisztítom a szedret, meglocsolom a virágot.Hoztam gyertyát, az unokáktól, a dédunokáktól, az ükunokáktól.Meg vettem én is egy párát a közeli ABC-ben.Virágot is.Hát örülök , hogy itt jártam.Gyakrabban kéne jönnöm , ugye.?

Reggel kinézetm egy vonatot Ratosnyára, több éjszakát nem vesz be sem a gyomrom sem a pénztárcám hotelben.Inkább egy éjszaka a hidegben, gondoltam nagyon lekesen és naivan.Ncs mosolygott a bajsza altt, te, hideg lesz odakint.A vonat pesze késve indul, és nem megy Ratosnyáig ,Dédától stoppolni kellett.

Sokat álmodoztam arról , hogy hazajövök.Hogy nézem a vizet.Hogy újra, és újra gyerek vagyok itt.Mennyire vágytam asszimilálódni, eggyé lenni a hegyekkel.Ha itt voltam ,szégyelltem városinak lenni, szerettem vona ha én is ...tudomisén, ide születek.Vásárhelyen sose éreztem magam biztonságban , itt a hegyek között igen.Itt megvan a viszontlátás százszázalékos öröme.

Az éjszaka valóban fantasztikus volt, egyben fantsztikusan hideg.Reggel arra ébredtem hogy deres a fű. Vááááá.Akkor most hazamehetnénk, mondtam Ncs-nek miközeben az éjjeli tábortüz maradékain próbáltam kávét főzni.Haza bizony,és kiálltunk stoppolni.

Gyűrött volt arcomon a hajnal.A hegyek felett szürke csomóban lógott a tél.Mostmár tudom, hogy idegen vagyok itt, turista.Megbékéltem vele, és elfogadtam.Van itt egy házam és volt itt egy hazám.De akarom ezt a házat, a deres hajnalt, és akarom ennek hazának minden emléket, azokat amik édesek, és azokat amelyek keserűbbek.Mert belém íródtak,és hozzám tartoznak, hónapokig úsznak felém álmaimban a szürke fellegek, és hívnak , hívogatnak vissza.

Itthon a cserépkálya mellett, Ncs szomororúan nézi a tüzet.

Mi van ember, mit szomorkodsz.

Á csak a házra gondoltam, én már mennék újra.Ha most elindulnánk hajnalra már ott is lennénk.

Egy két napra is megéri lemmeni.Nem?

Lopva felé nézek.Egészen elkerekednek a szemei, látja a házat, a kertet, a hegyet ami felé magasodik.

Ez egy ragályos betegség, és ...vigyorgok magamban.

Hajnalra... bizony, mire jó deres lesz a fű.